Az optikai kábelek négy fektetési módja létezik: felső, közvetlen temetés, csővezeték és víz alatti.
1. Antenna optikai kábel. Ezzel a fektetési módszerrel a meglévő felső légvezetékeket lehet kihasználni, megtakarítva az építési költségeket és lerövidítve az építési időt. A felső optikai kábel az oszlopra van akasztva, és alkalmazkodnia kell a különféle természeti környezetekhez. A légi optikai kábelek érzékenyek a természeti katasztrófákra, például tájfunokra, jégre és árvizekre, valamint külső erőkre és gyengült mechanikai szilárdságra. Ezért az antennaoptikai kábelek meghibásodási aránya magasabb, mint a közvetlenül eltemetett és csővezeték típusú optikai kábeleké.
2. Közvetlenül eltemetett optikai kábelek. A kívülről közvetlenül a föld alá temetett acélszalagokkal vagy huzalokkal ellátott páncélok külső mechanikai sérülésekkel szembeni ellenállást és talajkorrózióállóságot igényelnek. Különböző védőréteg-szerkezeteket kell kiválasztani a különböző felhasználási környezeteknek és feltételeknek megfelelően.
3. Csővezeték optikai kábel. A fektetést általában városi területeken végzik, ahol viszonylag jó a környezet a csővezetékek lefektetéséhez. Ezért az optikai kábel védőrétegére nincsenek különleges követelmények, és nincs szükség páncélzatra. A csővezeték lefektetése előtt ki kell választani a fektetési szakasz hosszát és a csatlakozási pont helyzetét.
4. Víz alatti optikai kábel. Víz alatti, folyókon, tavakon és strandokon áthaladva. A víz alatti optikai kábeleknek acélhuzal vagy acélszalag páncélozott szerkezettel kell rendelkezniük, és a védőréteg szerkezetét a folyó hidrogeológiai adottságai alapján átfogóan mérlegelni kell.